Das Abbaugebiet ist in unzählige aneinandergrenzende Grubenfelder unterteilt. So wurden früher die Schürfrechte der einzelnen Radwerke geregelt. Ein Grubenfeld ist in der Regel rechteckig und an den Eckpunkten mit Steinen gekennzeichnet. Dazugehörig befindet sich innerhalb eines jeden Grubenfeldes ein Aufschlagspunkt-Stein, der jetzt das Radwerkszeichen trägt, um den jeweiligen Besitzer zu dokumentieren. Von diesem Stein aus werden die Eckpunkte eingemessen mit Länge und Richtung, wodurch die Eckpunkte bei Verlust jederzeit wiederhergestellt werden können. Dieser zentrale Aufschlagspunkt steht irgendwo innerhalb des Grubenfeldes, wo er dem Abbau nicht hinderlich ist. Das Schürfrecht innerhalb eines Grubenfeldes geht auf der gesamten Fläche nach unten, theoretisch bis zum Erdkern (bergmännisch ausgedrückt bis zur ewigen Teufe). Es kam aber auch vor, dass man beim Nachgehen einer Erzader horizontal unter das benachbarte Grubenfeld kam, was natürlich zu Besitzstreitigkeiten führte. Dem Markscheider (das ist der Vermesser im Bergbau) kam daher immer schon eine wichtige Rolle zu, denn mit seiner Aufnahme der Stollen konnte man genau nachvollziehen, wo man sich auf seiner Parzelle befindet. So ein Stein ist somit der zentrale Bezugspunkt für alle Abbautätigkeiten.

The mining area is divided into countless adjacent claims, which historically regulated prospecting rights. A claim is usually rectangular and marked by stones at its corners. Within each field there is a central survey stone bearing the mining company’s symbol, documenting ownership. From this stone, the corner points are measured by distance and direction and can be reconstructed if lost.

The mining right within a claim extends downward across the entire area, theoretically to the Earth’s core (“eternal depth” in mining terms). Occasionally, following an ore vein horizontally led beneath a neighboring field, causing ownership disputes. The mine surveyor therefore played a crucial role, as tunnel surveys precisely documented positions. This stone is the central reference point for all mining activities.

A kitermelési terület számtalan, egymáshoz kapcsolódó bányamezőre van felosztva. Így szabályozták korábban az egyes „radwerkek” kutatási jogait. Egy bányamező rendszerint téglalap alakú, és a sarkait kövekkel jelölik. Minden bányamezőn belül található egy úgynevezett kitűzési pontkő, amely ma már a radwerk jelét viseli, hogy dokumentálja az adott tulajdonost. Ettől a kőtől mérik ki a sarokpontokat hossz és irány alapján, így azok elvesztés esetén bármikor újra meghatározhatók. Ez a központi kitűzési pont valahol a bányamezőn belül helyezkedik el, ahol nem zavarja a kitermelést. A bányamezőn belüli kutatási jog a teljes területre lefelé érvényes, elméletileg egészen a Föld középpontjáig (bányászati szóhasználattal az „örök mélységig”). Előfordult azonban, hogy egy érctelért követve vízszintesen átlépték a szomszédos bányamező alá, ami természetesen tulajdonjogi vitákhoz vezetett. A bányamérőnek (vagyis a bányászati földmérőnek) ezért mindig is fontos szerepe volt, hiszen a tárnák felmérése révén pontosan meg lehetett határozni, hol tartózkodnak a saját parcellán belül. Egy ilyen kő tehát minden bányászati tevékenység központi viszonyítási pontja.